Hogy feketék, jéghidegek, cikkcakkosak és gyönyörűek. Harminc éve bámulom Vittorio Sella képeit, és azt hiszem, végre megértettem, miért nem csinált senki 100 éve igazibb képeket a nagy hegyekről. Meg azt is, hogy mi a következő lépés.
Tibet és a Himalája eleve az űrből legdrámaibban kinéző táj, de ha ezeket a fotókat még pontos térképekkel és a földön készült képekkel is párosítja egy ember, aki negyven éve járja a környéket, akkor a végeredményt tényleg csak szájtátva lehet bámulni.
Ha az embernek van egy helikoptere és egy giroszkóppal stabilizált GSS C520 helikopter-kamerája, akkor akár a világ legszebb helyeinek egyikére is berepülhet vele, például a Mount Everest környékére. Azonnal csukj be mindent, és tedd ki teljes képernyőre!
Ilyenkor szép térképbuzinak lenni! Széchényi két részletben adományozta a hazának egész világot átfogó térképgyűjteményét a 19. század elején. Mostanra lett kész a digitalizálás.
A fiatal magashegységek egyáltalán nem csak úgy ott vannak: csúcsaik ásványok futószalagjai, kulcsszerepet játszanak a földi klíma stabilizálásában. Ha nem lennének, jégsivatag lenne a bolygó. Ezt állítja egy lenyűgöző új dolgozat a Nature-ben.
Ha az embernek szerencséje van, az ablakából nem egy stadion, hanem a 8126 méteres Nanga Parbat, a világ kilencedik legmagasabb hegye látszik. Vacak mobilos képen ilyen csak, élőben egy utazómagasságig nyújtózó jég- és kőszörnyeteg, mindenki tátott szájjal bámulja.
Észak-Chilében, az Atacama-sivatagban, annyira száraz és tiszta a levegő, hogy az előtérben látható Very Large Telescope (VLT) mögött tökéletesen látható a 190 kilométerrel odébb álló Llullaillaco vulkán.
A láncos turistautak legsúlyosabb példányai valamiért mind Kínában vannak, de azért Amerikába és Európába is jutott belőlük, nem is kevés.
Az Egyenlítő alatt, az Edward-tó és a Kivu-tó között, ahol a keleti felföldek és a kongói dzsungel határán egyszer leszakad majd Afrika szarva, nyolc óriási vulkán áll, a Virunga-hegység. Odamentünk. Jó nagyok.
Expedíciónk kartúmi és budapesti felei egy hét múlva egyesülnek a Fehér-Nílus partján, hogy végre együtt induljunk el délre, az afrikai Nagy-tavak mentén. Íme a terv Dzsubától Bujumburáig.
Ültem tegnap éjszaka a tetőn az alumíniumkék ég alatt és eszembe jutott, hogy a következő teliholdat már Afrikában fogom látni, és alatta ezt a tavat és ezt a vulkánt. Tényleg nem Svájcban van, hanem Afrika közepén. A sok kicsi madár helye, így hívják a tavat. De én a vulkánban akarok úszni.
Ezek az óriási vulkánok adják Uganda, Ruanda és a Kongó között a hármas határt, lejtőik a hegyi gorillák két élőhelye közül az egyik. Nyolc vulkán van, a képen nem látszik a Sabyinyo takarásában a Bisoke, és a két aktív kongói vulkán nyugat felé, a Nyiragongo és a Nyamuragira.
Lesz itt még szó a Nyiragongóról. Részben ez a Kivu-tó felett terpeszkedő óriási vulkán adta az ötletet az egész úthoz. Egyelőre itt egy videó a kráterről, benne a világ legnagyobb lávataváról. Éjszaka világít. Állítólag olyan hangja van, mint a tengernek.
Baltazar Ushca ecuadori jégbányász hetente kétszer felgyalogol a Chimborazo oldalába, jégtömböket hasít le a gleccserből, szénába tekeri, majd szamárháton leviszi a piacra. Róla szól az El Último Hielero (Az utolsó jégbányász) című rövidfilm.
Olivier Grunewald sorozata a Nyiragongo kráterében a lávatóról.
